Hát igen! Reggel ugyanaz a szisztéma.
Felkelek, arcomba üvölt a naptár.
Látom, hogy szombat van és reggel 7 óra. Mondom magamba: Mi a fasz? 7kor szombaton felkelni? Betegvagyok, vagy csak szimplán idiota? Na mindegy.
Lesétálok a konyhába, hát mit látok? Nem egy sztirptíztáncos magyar bulát, nem is egy tűzpiros ferrarit. Akkor szerintetek mit? Egy nagy tányér meleg almás pitét!
Na gondolom magamba, hogy azért mégis több a semminél, de azomban mellette volt egy cetli, amin ez az üzenet ált: Kedves kisfiam. Én, és apa elmentünk Pötyinéniékhez, de csináltam neked egy almás pitét! Jó étvágyat a pitéhez! 10 körül jövünk!
Na hát hozzá is látok a megkóstolási művelethez, ami igen nehéz! Annyi a dolgom, hogy a kezembe megfogjam a pitét és hozzá emeljem a számhoz, de ami a legnehezebb, az az összerágási folyamat.
Na hát ezt a nehéz műveletsort elvégezve degeszre zabálom magam a pitével.
Csinálok egy jó meleg mokkacsínót.
Na de már csörög is a telefon.
Szevasz tesó! Nincs kedved lejönni kosarazni? Én félkomásan megszólalva válaszoltam eme csodásan kifejező szavat: Mennj a picsába! reggel 7:30 van és te már lenn kosarazol? Na ezen gondolkozz el és tegyük le a telefont!
A hosszas telefonbeszélgetés végére értünk.
Nagy nehezen felöltözök , amikor bekapcsol az ébresztő! Nagy nehézségek árán sikerül lerugnom az asztalról azt a fos tárgyat, ami zörög!
El is indulok hát a kosárlabda pályára. Mikor leérek látom, hogy már nincs ott 1 lélek se, és 8:00 van.
Felhívom haveromat: Hova a francba tüntetek? Elmentünk reggelizni! És engem nem hívtatok? Miután hivtunk kosarazni, és így válaszoltál, gondoltam ide sincs kedved jönni. Na jólvan akkor majd talizunk később! Elérkezett ennek a hosszadalmas telefonbeszélgetésnek a vége is.
Hazaérek, hát mit látok? Anyám takarít, én meg hót retkesen, sárosan megérkezek.
Na de mindegy is.
Feltápászkodom a szobácskámba és bekapcsolom ezt ahogy nagyapám mondaná: Zörgő árammal működő agyelszívó masinát, és elkezdek netezni.
A nap végére kimeredt szemmel lemegyek a nappaliba, ahol bátyám ül , és egy haverja, ugyanis van egy bandájuk, amivel gyakorolniuk kell...! Na de ez nem ide tartozik. De lényeg annyi, hogy nagyon jók eddig. :)
Én hallgatva zenéiket űlök és bámulom a gitár hurjait, elgondolkozva, hogy milyen jó dolgot tettem eddig életemben.
Ők most épp veszik fel a dalaikat egy laptopra, én meg probálom írni ezt a posztot, amit olvashatóvá is teszek olyan 21:40 körül! :)
A napnak itt a vége. Olvassátok a blogom és hireszteljétek, hogy létezik ilyen nevezetű blog is. Köszönöm azoknak akik olvassák. Jó éjszakát és jó netezést mindekinek! Üdv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.